A kulcs története

A kulcs, mint korszakalkotó, ősi találmány

Maga a kulcs szó a szláv eredetű „kluč" szóból származik,melynek „ljuka", vagyis „kampó" kifejezés volt a gyökere, amely a kulcsok ősére utal.

A zárkészítés kezdetleges megoldásai az ókori (egyiptomi) társadalomban jelentek meg először, ezek a reteszek fából készültek, lényegük, hogy az ajtó szélétől kis lapokat csúsztattak be az ajtókeretbe vésett résbe és ezeket csak belülről lehetett használni, kívülről észrevehetetlen volt.

egyiptomi-faretesz

Később (a fosztogatások, rablások elkerülése végett) úgy fejlesztették tovább a zárat, hogy kívülről is be lehessen tolni a reteszét. Megoldásként egy rést vágtak az ajtón, amelyen keresztül egy görbe végű pálcával kívülről is hozzáfértek a reteszhez. Ha valaki azonban hosszabb időre hagyta el a házát, akkor madzaggal és agyagpecséttel zárta le az ajtaját, amelyet szintén nem volt szokás feltörni.

zarpecset

 

Feljegyzések alapján érdekességként szolgált, hogy már I. e. 300 körül használtak olyan zárat, ahol a zár reteszének egyik oldala fogasléc volt, melyet S alakú kulccsal mozgattak. A kulcs egyik része a fogantyú, másik része a kulcs "nyelve" volt, mellyel a reteszt mozgatták úgy, hogy amikor a kulcsot elfordították akkor a nyelv a retesz fogai közé kapcsolódott.

A fémek sorozatos megmunkálása felgyorsította a zárak fejlődését, ennek következtében a reteszekből kifejlődtek az átfúrt zárak, a kampós végű, benyúló pálcák helyébe pedig a kisebb fém kulcsok léptek.

A Római Birodalom vagyonosabb polgárai számára a kulcsok státusz szimbólumot jelentettek, éppen ezért hogy mindenki számárá észrevehető legyen, övükre akasztva hordták.
A kincseket, ékszereket, ezüstneműt, pénzt vasveretes ládákban tartották, amelyeket vastag fém pántokkal erősítettek oda a padozathoz.
Jellegzetes volt, hogy a kulcskészítők mindig igyekeztek szépen kicifrázni a kulcsok fejét, melynek a tolla többfogú volt.

tobbfogu-kulcsok

A tudomány fejlődésével a rómaiak sárgarezet használtak a zárak készítésére, melyeket sorozatban is képesek voltak gyártani. Ezeket a zárakat szintén kulccsal nyithatók voltak.
Kialakították az ún. csapó-zárakat, majd a zárbetétet, melyet a kulcs és a retesz közé rögzítették.

tolozar

 

 

Kapunyitásra zárszerkezetként volt: az ajtó belső részén egy keresztrudat helyeztek el, majd a kulcs villáit az ajtóba vésett résbe helyezve elfordították és a tolózárat el lehetett húzni.

keresztrud-laprugoval

 

 

 

A későbbi fejlődés során a zár elcsúsztatását már laprugók akadályozták meg, melyeket a kulcs fogai nyomtak az ajtóhoz, így lehetővé vált a keresztrúd elmozdítása.

 

 

 

Középkori zárszerkezetek, kulcsok:

Lakatszerkezetek:

A középkorban különféle lakatszerkezetek terjedtek el, némelyiken a kulcs fogaival emelték meg azokat a rugókat, amik megakadályozzák a lakat kinyitását. A kulcsot a lakat alján található nyilásba kellett behelyezni, a kulcs fogai az lemez alsó végén vágott lyukakon emelték meg a laprugókat, így már szét lehetett húzni a zárat és a kengyelt.

kozepkori-lakatszerkezetek

Az U alakú kengyel lakatoknál a zártest nyitása után két külön darabot alkotott, itt két nyílhegy alakú kettős laprugóból állt a zárszerkezet:

u-lakat

Ez a szerkezet a vezetőrúdon található fémlapot csavarással mozgatta, mely a nyíl alakú kettős laprugót szorította össze ezzel kinyitva a zárat:

fordulatos-zar

Később, a 18. században találták fel a fordulatos zárat, mely a mai napig egyes zárszerkezetek alapja. A fordulatos zár a kulcs forgatásával működtethető. Yale kísérletezett azon a megoldáson, mely az ejtőreteszes elvet összekapcsolta a forgókulcsos megoldással. A zár alapeleme a retesz melletti elzáró, amely a reteszt akadályozta meg az elmozdulásban.
Később fia tovább fejlesztette ezt az elgondolást. Kialakították a kilincsnyelvet, melyet már nem kulcs, hanem kilincs mozgatott. Ő már ezeket a zárakat gyártotta és forgalmazta, mindezt 1860-tól.

Az első komolyabb reteszzárat Robert Barron szabadalmaztatta 1778-ban. 1784-ben Joseph Bramah szabadalmaztatta a biztonsági zárat. Jeremiah Chubb vaskereskedő megalkotta az úgynevezett érzékelős zárat. Ez a zár 1851-ig bizonyult feltörhetetlennek. A zártörténelem egyik fontos mozzanata az volt, amikor James Sargent feltalálta az első cserélhető kulcsos kombinációs zárat. 1873-ban ő alkotta meg az időzáras mechanizmusú, úgynevezett időretesz zárat is, őt tartják a modernkori zárak ősatyjának.

Az első lakatot a Master Lock cég megalapítója, Harry Soref készítette 1924-ben.


A technikai fejlődésnek köszönhetően, a 20. században megjelentek az elektronikus zárak.

Magyarországi emlékek, használati tárgyak:

XV. századi lakat és kulcs:

Vasból készítették, Piber Benedek visegrádi várnagy címerével, 1479-ből. Valamint a hozzá tartozó vasból készített lakatkulcsot.

vas-lakatkulcs

 

Vas lakatkulcs:

14. század gótika
Henger alakú lakatba betolható vaskulcs. A lakatokat ajtók és ládák lezárására használták:

vas-ajtokulcs

 

Vas ajtókulcs:

Kovácsoltvas egyszárnyú ajtókulcs:

egyszarnyu-ajtokulcs

 

Vas V-lakatkulcs:

Kovácsolt vas V-lakat kulcsa négytagú szárnyának töredéke. A lakatokat egyaránt használták ajtók és ládák lezárásához:

hengeres-lakatkulcs

 

Vaskulcs. 15.sz.:

Vas ajtózárhoz tartozó kovácsoltvas egytollú kulcs: kovacsoltvas-ajtokulcs

 

 

 

 

 

 

 

és végül egy gótikus stílusú, kovácsolt vaskulcs Görgõsrõl:

gotikus-kulcs-gorgosrol

 

Copyright 2011. Joomla 2.5 templates free. Mindenféle kulcs másolása - autokulcsmasolo.hu